Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2006/12. szám | Előző cikk | Következő cikk
Semmelweis Egyetem · VII. évfolyam 12. szám · 2006. november 27.

A kitartás jutalma

blank
blank
20061207.jpg
Budai Marianna

A Gyógyszerésztudományi Kar szinte minden fiatal munkatársa tudja róla, hogy konferenciákon a poszter vagy az előadás diaképeinek háttérszínéhez igazítva választja meg kosztümjét. Mindig felszabadultan mosolyog, társaságban mindig központi szerepe van. Azt már csak a jobban értesültek tudják, hogy négy idegen nyelvet beszél, és a gimnáziumtól kezdve nem volt ötösnél rosszabb jegye. Ezért kapott dr. Budai Marianna, a Gyógyszerészeti Intézet központi gyakornoka kitüntetéses doktori címet Sólyom László köztársasági elnöktől.

– Mi indított a gyógyszerészi pálya felé?

– Nagyon nehezen döntöttem el, hogy mi szeretnék lenni. Szinte az utolsó pillanatban, a jelentkezési lap beadásakor született meg az ötlet. A természettudományok érdekeltek, a matek, a fizika, a kémia, és mivel édesanyám gyógyszertári szakasszisztens, ő javasolta, hogy próbáljam meg a gyógyszerészi pályát, mivel sok területen el lehet helyezkedni vele. Így kerültem a Gyógyszerésztudományi Karra, és nagyon megszerettem ezt a hivatást, annyira, hogy már a húgomat is „rábeszéltem és neki is bevált”.

– Korábban milyen foglalkozást tudtál volna elképzelni magadnak?

– Gimnáziumi éveim alatt gondoltam rá, hogy matematika-fizika szakos tanár leszek. Más terv nem igazán merült fel bennem, de szerencsére azóta ez az álmom is valóra vált, hiszen sok gyakorlatot tartok: fizikai gyógyszer-technológia gyakorlatokat magyar és angol nyelven, biofizika gyakorlatokon magyarul és németül tanítok, és évente pár tantermi előadást is tartok a Gyógyszerészeti Intézetben. Oktatási feladatokban nincs hiány, tehát minden álmom valóra vált.

– Ha élvezed az oktatást, akkor biztosan jó a kapcsolatod a diákjaiddal.

– Nagyon közvetlen kapcsolat alakult ki például a német hallgatóimmal. Az egyik csoportom meg is látogatott vidéken a szüleimnél, én is voltam már velük Németországban, sőt még a doktori védésemre is szép számmal eljöttek.

Liposzómába zárás

– Már az egyetemi éveid alatt is tudatosan készültél a tudományos pályára?

– Érdekeltek a kutatások, ahogy ez a legtöbb egyetemistára jellemző. Mindig igyekeztem a tőlem telhető maximumot nyújtani, de sosem ragaszkodtam a kutatói pályához annyira, hogy ezért bármit feláldoztam volna.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a PhD témáddal, a gyógyszermolekulák liposzómába zárásával és ezek vizsgálatával?

– Másodéves egyetemistaként kezdtem el a TDK munkámat a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetben Szőgyi Mária egyetemi docens vezetésével, akkor már ez folyamatban lévő kutatás volt az intézetben. Néhány, korábban még liposzómákba nem csomagolt hatóanyaggal mi kezdtünk el elsőként kísérletezni, az így kapott készítményeket többféle szempontból jellemeztük, és egy komplex fizikai-kémiai vizsgáló módszert sikerült kifejleszteni ezen a területen a TDK és PhD éveim alatt.

– Mikor döntötted el, hogy ezzel a témával hosszabb távon is szívesen foglalkoznál?

– Ötödéves koromban már világos volt számomra, hogy ezzel a témával szeretnék doktori ösztöndíjasként foglalkozni, hiszen addigra már sok eredményt sikerült elérnünk a kutatásban. A TDK konferenciákon is szép eredményeket értünk el, egy tudományos közleményem már megjelent, és ezeket folytatva szerettem volna jobban elmélyülni a liposzómák világában.

– Milyen tapasztalataid vannak a doktori képzésről?

– A Biofizikai Intézetben csak pozitív tapasztalatokat szereztem. Dr. Szőgyi Máriát és dr. Gróf Pált, a TDK és PhD témavezetőimet egyaránt példaképemként említhetem meg, sőt az egész intézetet is, mivel minden kollégám bármikor a segítségemre volt.

Kedvteli munka

– A doktori cím megszerzése után mi tartott itt az egyetemen? Hiszen laikusként azt hihetnénk, hogy a magánszférában sokkal jobb lehetőségek kínálkoznak egy ilyen magasan kvalifikált szakember számára.

– A magánszektort nem feltétlenül nevezném jobbnak, legfeljebb teljesen másnak. Számomra elsődleges, hogy amit végzek, azt szívesen tegyem. Nagyon szerencsés embernek tartom magam, hogy nap mint nap azzal foglalkozhatom, amiben kedvem telik.

– Jelenleg milyen kutatásban veszel részt?

– A liposzómákkal foglalkozom továbbra is. A Gyógyszerészeti Intézetben HPLCMS készülékkel dolgozom, visszajárok a Biofizikai Intézetbe, és a Gyógyszerészi Kémiai Intézetben NMR-méréseket végzünk. Fluorokinolon antibiotikumokat zárunk liposzómába, és a fény hatására történő szabad gyök-képződést és a készítmények eltarthatóságát, stabilitását vizsgáljuk. A közeljövőben fehérjéket is tervezünk beépíteni a liposzómák szerkezetébe.

– A liposzómák vizsgálata során elért eredményeid vajon hasznosíthatók lesznek a terápiás gyakorlatban is?

– Nagyon remélem, hogy igen. Például a liposzomális fluorokinolonokról számos közlemény jelent meg, de kész gyógyszerkészítmény még nem áll rendelkezésre, ettől még messze járunk. Bízom benne, hogy néhány éven belül megjelennek ezek a termékek a gyógyszerpiacon és talán az én eredményeim is hozzájárulnak ehhez.

– Szerinted adott a lehetőség arra, hogy az egyetem berkein belül egy piacképes gyógyszerkészítményt előállítsatok?

– Szerintem ez annyira komplex munka, hogy egy intézet erre biztosan nem képes, esetleg több tanszék közösen, de a fejlesztés végső fázisában mindenképpen be kell vonni külső partnert is.

Gyógyszertári illat

– Milyen távlati terveid vannak a pályádon?

– A jelenleg futó kísérleteimet szeretném befejezni, és ha lehetőség nyílik rá, szeretnék kimenni Grazba pár hónapra, hogy ott is végezhessek liposzómás méréseket. Mindig a körülményekhez képest a maximumot igyekszem nyújtani.

– Hogyan viszonyulsz a patikai munkához?

– Az államvizsgás gyakorlatom alatt nagyon szerettem patikában lenni, és a mai napig kedvelem a gyógyszertár illatát. Évente pár napot szoktam patikában dolgozni, hogy ne felejtsem el teljesen az ottani munkát.

– Milyen érzés volt mindig kitűnőnek lenni? Hogyan néztek rád az osztálytársaid?

– Gimnáziumban mindig szerettek volna mellettem ülni, hogy a dolgozatírásnál tudjanak rólam másolni. Az egyetem alatt nagyon sok mérési jegyzőkönyvet készítettem a csoporttársaimnak, amiért ellenszolgáltatásként kilószámra kaptam a csokikat. Sokszor együtt tanultam velük, de emellett rendszeresen eljártunk együtt bulizni, mint ahogy ez általános az egyetemisták között. A gimnáziumi és az egyetemi diáktársaim többségével tartom a kapcsolatot, mindig megkérdezik, hogy milyen eredményeket értem el. Mindannyian örülnek a sikereimnek és büszkék rám.

– Mivel töltöd a szabadidődet?

– Szeretek varrni, kézimunkázni, gobelin és keresztszemes technikával is készítek képeket. A lakásomat is szeretem magam dekorálni, például a függönyöket saját kezűleg készítettem. A nyelvtanulás is a kedvelt időtöltésem. Sokan kérdezik, hogyan jut időm ennyi mindenre, de szerintem hatékony időbeosztással mindez megoldható.

BMD
blank

Dr. Budai Marianna 2001-ben diplomázott egyetemünk Gyógyszerésztudományi Karán. 2004-ben nemcsak a Doktori Iskolát fejezte be, de a Budapesti Gazdasági Főiskolát (Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Külgazdasági Szak, Nemzetközi Marketing Szakirány) is. Felsőfokon beszél németül, s középfokon angolul, oroszul és spanyol. Tanulmányúton járt Spanyolországban (Universidad Complutense, Madrid), Németországban (Ferienkurs für die Deutsche Sprache und Kultur, Heidelberg) és Ausztriában (Karl Franzens Universität, Graz). Elnyerte a Dr. Mozsonyi Sándor Alapítvány hallgatói I. díját (négy tanévben), majd a különdíját, végül a PhD hallgatói I. díjat is. Volt első helyezett az egyetemi (GyTK) és az országos TDK konferencián. További elismerései: Pro Scientia Aranyérem, Clauder Ottó Emlékverseny II. és III. díj. Alapítvány a Magyarországi Gyógyszerkutatásért I. díj, L’ORÉAL-UNESCO Díj. Tagja az MTA Kémiai Tudományok Osztálya Elválasztás-tudományi Munkabizottságának, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságnak és a Magyar Biofizikai Társaságnak.

 
Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2006/12. szám | Előző cikk | Következő cikk